66. színházi évad
Aktuális műsor letöltése
Komáromo Jókai színhaz

 
Minden egyes felhasználó teljes körű felelősséget vállal a hozzászólás tartalmáért a Szlovák állam törvényei szerint. A www.jokai.sk honlap üzemeltője nem vállal felelősséget a hozzászólások tartalmáért, ugyanis ezen oldalak a látogatók véleményét és publikációit tartalmazzák, és nem a honlap üzemeltetőjét. Az üzemeltető fenntartja a jogot a publikációk cenzúrázására és törlésére.
Adja meg a nevét  
2007-12-09 22:12:24  |  dobiak Kedves Koppány, köszönöm mindenki nevében a normális, kulturált hangemedet. Nem tagadom, hogy nekem is megszaladnak az ujjaim a billentyűkön, pláne, ha úgy érzem, nekem esnek, és tőlem akarján megvédeni azt, amit magam is foggal-körömmel védek. Sok gondolatodban a szívemből szóltál, örülök, hogy megemlítetted, hogy "nem modernkedő fiatalokat látni, hanem képviseltetve van minden korosztály". Ez az egyik dolog, amiért itt elragadtattam talán magam. Köszönöm, hogy legalább te érted. Akik nem járnak (már) színházba, azok engem nem is izgatnak. Az eddigi legfájóbb élményem az volt, amikor a sok évig kedves szomszédaim nagy mosolyogva mondták: "most találkozunk utoljára, mert mostantól Győrben lesz bérletünk, felvették a fiunkat a teológiára, most már oda megyünk". Nem oda is, hanem oda. Ennyi. Hát, ezeket a szomszédaimat nem sajnálom. A világot sajnálom. De említettem, hogy Szolnokon is van bérletem, ott is van ismerősöm, aki be nem tenné a lábát egy vidéki színházba, ők a Madáchba járnak. Nem a Madáchba is, hanem csak oda. Szomorú. Teljesen igazad van és (én kérek elénézést...) hogy nem esik szó a Chicagoról, meg a Borról. Bizony essen ezekről szó. A Doktor urat talán kicsit halkabban emlegetném, pusztán azért, mert ott a zene igen csak nem tetszett nekem, a jó fülbemászó kis dallamok "nem jöttek igazán elő". Ez csak egy magánvélemény. Szomorú vagyok viszont, hogy lehúzod a Dankó Pistát. Mélyen érintett engem is, én is állva tapsoltam. Megköszönném, ha pár mondattal részleteznéd, miért haragszol ennyire erre a darabra. Azt írod aztán, hogy kár hasonlítani ezt a színházat pesti színházakhoz. Tudom, hogy kár és eszem ágában sem volt, éppen hogy többször is utaltam rá, hogy ha lenne még négy színház Komáromban, akkor lehetne próbálkozni ilyen-olyan profillal, de mert hogy nincs, így a Jókainak minden igényt ki kell szolgálnia, tetszik neki vagy nem, és nem lesajnáló stílusban odalökni pár félmondatot dobiaknak, csak éppen annyit, hogy jelezzük: unjuk az ugatását. És példálózhatnék a szolnoki színházzal is, de nem teszem, mert ez a Jókai honlapja. És nem is az áll közelebb a szívemhez, hanem ez. Szóval köszönöm a válaszodat, és várom a további hozzászólásaidat. Meg tudod: kérdeztem valamit. Köszi.  2007-12-09 20:12:09  |  Koppány Régen jártam erre, úgy látom, hogy elharapódzott a vita egy kicsit, amit nagyon sajnálok. Nem kell Dobiakot, aki "emberhátrányban küzd" leszólni, hiszen neki is alkotmányos joga a véleményét közzétenni, annál is inkább, mivel ő is ugyanúgy szereti a színházat mint Ti (ezt a temérdek hozzászólása is bizonyítja, érdemes visszalapozni). Tehát kár lenne ha ez a vendégkönyv arról szólna, hogy egymás torkának esnek emberek, kicsit fura ez a személyeskedő hangnem, amivel bizonyos művészek jellemét firtatják...
A színház művelésében - nagyon sarkítva - két fórumon kell helytállani: a közönség meg a szakma fórumán. Sajnos a mai világunk dekadenciája, hogy e két fórum igencsak messze esik egymástól, és ezt bárhonnan is nézem, nem a színház hibája. Ezért becsülöm a Jókai színházat, mert megpróbálja tartani e kényes-kétes egyensúlyt, néha már a kompromisszumok lehetőségeinek teljes kimerítésével. Ugyanis (ezt lehet hogy már írtam akkor meg bocs) a kompromisszum akkor igazi, ha ez kétoldali: tehát igenis játsszon a színház Csárdáskirálynőt - hagyományosan, de akkor a néző se utasítsa el, teszem fel, a Macskabajt. Fül és szemtanúja voltam, ahogy egy úriember káromkodva méltatlankodott, amiért a színpadon sokat káromkodnak. Nem beszélve arról, hogy ha az értesüléseim nem csalnak, akkor a szakmai fórumon dícséretes eredményeket ért el a nevezett előadás (Kisvárda). Tehát, ha mind a két fórumon fenn akar maradni a színház, akkor sajnos más választás nemigen van, és ha jól tudom a társulat zöme nyitott minden újra, minden kísérletre, úgyhogy nem gondolom, hogy porig lettek volna alázva a rendezők által, szerintem inkább általunk, nézők által.
Egy művésznek nem nagyon szabad előírni, hogy milyen módon alkosson (ráadásul a színház talán egyike a legösszetettebbeknek a művészetek közül), inkább mellette állni, még akkor is, ha néha elbotlik a lába.
Apropó, láttam a hétvégén a Nemzeti előadását, és meg kell mondanom, hogy a színvonal jóval a Jókai színház alatt volt (véleményem szerint). Ha választanom kellene inkább a Karamazov-ot nézném meg mégegyszer mint a Buborékokat.
Sokan fogják a színház "műsorpolitikájára" hogy nem járnak színházba, igen ez egy jó kifogás, de érdemes megkérdezni tőlük hogy mit láttak utoljára, meglátjátok, zavartan, hebegve említ fel a nagy többség egy hét-nyolc évvel ezelőtti előadást. Jó esetben... Úgyhogy ne menjünk abba bele, hogy miért nem beszélnek a fodrásznál a legújabb benmutatóról, de ezt szerintem Te is tudod Dobiak... Kár hasonlítani ezt a színházat Pesti színházakhoz, mert ott mindegyiknek megvan a saját rétege, saját létjogosultsága. Érdemes eljárni például a Katonába, ott aztán nem engednek a színvonal gyeplőjén, öröm látni, hogy ilyen is van. És nem "modernkedő" fiatalokat látni a nézőtéren, hanem képviseltetve van minden korosztály.
Nem tudom miért nem esik szó például a Chicago-ról, a Borról, Doktor Úrról, és igen, a Hófehérkéről.... mind mind szórakoztató, a kikapcsolódni vágyókat megcélzó előadásokról van szó. Lám a Bor sem hagyományos, és mégis megtalálja mindenki benne az örömét (a színészek játékát látva Ők is). Nem népies, kiabáló, veretes, népszínműves előadás, sőt annyira különleges a világa, hogy még Magyarországon is ritka az ilyen egységes, sajátos forma egy előadásban. Láttam a kisfiammal a Hófehérkét, a Mikulásost, Ő is meg én is le voltam nyűgözve. Igen, ez sem hagyományos, de sajátos, érdemes megnézni, öröm látni, hogy a Színészek mennyire örömüket lelik a játékban.
Minden elvárásnak megfelelni nem lehet és nem is szabad. Mi a teendő? Érdemes a kassaiak útját járni? Akikért rajong a közönség, tájolnak is sokat, hagyományos vígjátékokkal rukkolnak elő, de szakmai szinten eléggé elmarasztalóan, a béka feneke alá kategorizálják - és még nagyon finoman fejeztem ki magam. Láttam (többek közt) a Dankó Pista c. produkciót, ami siralmas volt, egyenesen felháborító, a közönség viszont itt Komáromban álló tapssal jutalmazta. A szívem facsarodott mikor ezt láttam. Ez e követendő út? Lealacsonyodni erre a szintre, mert ez tetszik? Vagy inkább állani a sarat, és kitartani, követni a mai színházi világ fejlődését, még akkor is, ha néha lecsúszik egy egy előadás erről az ingoványos útról. Ha lehetőségetek van, menjetek el Berlinbe vagy Krakkóba egy színházba, meg fogtok lepődni, hogy az amúgy világhírű előadások mellett mennyire hagyományos még így is a Jókai színház.
Szóval nem tudom a választ eme kérdésekre, csak filozofálgatok magam is, mint színházszerető laikus....  2007-12-08 21:17:26  |  dobiak yoricknak: Örülök, ha nem haragszol és nem vagy ideges miattam. Tudom, hogy vannak dolgok, amik berkeken belül kell maradjanak, de én nem is akarok itt kakát kavarni, csak megemlítettem, hogy Pogány Judit komáromi vendégszereplésével kapcsolatban a véleményemet. Nem is vártam, hogy válaszolsz rá. És egy szóval nem kértem, hogy áruld el a kollégáidat... Már amennyiben ez árulás lenne... Látod, látod, mindenbe belemagyaráztok valamit, ezért írtam, hogy veszélyes nektek ellent mondani. Egy fél szóval nem utaltam arra, hogy nem veszem észre, hogy dolgoztok. Te panaszkodtál, hogy mennyire nem egyszerű dolog ez. Nézd, mindenkinek megvan a maga dolga, mindenki valamihez ért. Én a gyógyításhoz, ti meg ehhez. Ez ennyi. Más. A kételyek valóban kisérői egy próbafolymatnak. De (és erre megint ne válaszolj, csak én vetem fel, mint költői kérdést: hogy állhat elő, hogy egy rendezőnek három segrendje is van, de egyik neve se kerül fel a plakátra?) Szóval a kételyek kellenek, a felesleges túlkapások nem, ez csak fáraszt és keserít benneteket, színészt is és nem színészt is, így van? Vagyük külön azt a két dolgot, hogy egy senki kinevezi magát sztárnak, és több szót ne is vesztegessünk rá, és megint vegyük külön azt, amikor egy direktor kiáll és azt mondja, hogy igen, mi jók vagyunk. Ezt a próbán és az éved nyitó meg záró értekezleteken kell mondani, zárt körben és nem a hiradónak. Én ezt gondolom. Azt írod, hogy nem vagy indulatos és szívesen beszélgetsz továbbra is velem, ennek tényleg örülök és várom a további ütközéseinket. Nem tudom mit értesz általam hirdetett féligazságokon, majd csak elmagyarázod. De nem akarom, hogy teregess, azt akarom, hogy beszéljük meg a dolgokat. Nem személyeskedem, nem bulvár híreket kergetek, csak "hangosan" gondolkodom, de nem presszionállak téged arra, hogy tisztességtelen dolgokba menj bele, ettől nem lennék én sem boldogabb...Én a véleményem nem álcázza semmiféle abszolút igazságnak magát. Én csak azt mondtam, hogy nézetem szerint egy darab sikerének mutatója a vastapson kívül az, hogy hányszor játsszák. Ezt meg fenntartom, mert máskor is és máshol is ez a mutató és nem az, hogy saját kontónkra megfelezünk egy előadást és minden bérletet két fele veszünk, kétszer világítunk, kétszer öltözünk, kétszer játszunk egy pénzért. Tudod, mire gondolok. No, akkor kardot letenni, mosolyt felvenni (mindkettőnkre vonatkozik) és akkor folytassuk mosolyogva, jó? Sokkal élvezetesebb lesz... Várom a válaszod.  2007-12-08 21:03:38  |  dobiak Táltosnak: Nem nyűglüdöm, gondolkodom. Polemizálok. Leírom, ami az eszembe jut, folyamatosan hangsúlyozva, hogy mélységesen tisztelem és elismerem a színészeket, egytől-egyig. Gondolom, ez tiszta és érthető. Később azt írod: te sem nézed mindig jó szemmel a próbálkozásokat. Ebben is egyet értünk. Egy fél szóval soha nem írtam, hogy nem fogok béletet venni, mindig megveszem és meg is fogom itt is meg Szolnokon is, úgyhogy nekem is van összehasonlítási alapom, nem csak neked. De hogy én senkit semmivel nem zsarolok, az egészen bizonyos. Ki halt mártírhalált szerinted? Én nem tudok senkiről. Melyik előző igazgatóra gondolsz, akit szerinted kikezdtek a színészek? Nem tán arra, amelyik utána szólt Dráfinak, hogy vén szar, menjen már nyugdíjba... Ami meg a hozzátartozód estéjét illeti: erre nem tudok és nem is akarok mit mondani, tudom, hogy volt egy ilyen. Sajnálom. Komolyan. Végül pedig: nem olvasod figyelmesen a hozzászólásaimat. Ezerszer leírtam, hogy tisztelem a társulatot, kiváló és ambiciózus művészek, azt is leírtam, hogy féltem őket bizonyos pihent agyú rendezőktől akik porba tiporják őket. Úgyhogy "sajnálom", de az utolsó mondataidat illetően szóról-szóra egyet értünk, még ha te nem is úgy látod. Egyről beszélünk. Szegény színész semmit nem akar, csak azt, hogy hagyják őt alkotni. Ez így van.   2007-12-08 15:18:12  |  yorick Dobiaknak:
Nincs düh, egyáltalán nincs, ezt félreérted. És nem jópofaságból zárom rövidre a vitát, hanem mert olyan dolgokat érintenék, melyeket nincs jogom kiteregetni. Úgy gondolom, akkor lennék tisztességtelen, ha feltárnám a történések igazi okát. Nagyon mélyre lehetne merülni néhány dologban, de ez pont az általam nem sokra tarott bulvár-modellhez lenne hasonlatos. A színház az aművészeti ág, ahol a legtökéletesebb koncepciót szétveri az emberi tényező. Nincs ezzel semmi baj, ez a műfaj sajátja. De akár megsértődsz, akár nem, nem árulom el a kollégáimat.
Igen, az ötletek megvalósítása a mi munkánk. Dolgozunk is rajta, sajnálom, ha ez neked nem tűnt fel.
És azon is csodálkozom, hogy nem vetted észre hogy igenis azon munkálkodik a színház, hogy minden igényt kielégítsen. (talán épp ezért nem sikerül megtalálnia a színháznak a saját profilját...)
Bökkenő, vagy feladat, kihívás... persze, persze. Pusztán a világirodalom legtitokzatosabb drámájára kívánt utalni a "bökkenő" kifejezéssel. És talán arra, hogy ez a feladat jónéhány megoldási lehetőséget és dilemmát vet fel.
Ne hiszem, hogy "mindenki el lenne halva a megelégedettségtől" , de erről úgysem tudlak meggyőzni, a kételyek, folyamatos kísérői egy-egy próbafolyamatnak (talán nem is lehet másképp).
És azt sem értem, hogy miért zavar téged, hogy az egyébként önbizalomhiányos és sokat gyalázott színház egy valóban értékes előadásáról azt meri mondani a direktor, hogy jó. Ma, amikor bárki sztár lehet, attól, hogy kinevezi magát, miért ne védené az általad is sokra tartott társulatát?
Nos, én szívesen beszélgetek, vitázok, csak vannak dolgok, melyeket becsületből nem teregethetek ki, és nem én vagyok dühös, már megbocsáss, csak nem szeretem a féligazságokat és kinyilatkoztatásokat. A színházcsinálás összetett és bonyolult feladat, és nem csak az az egy igény van, melyet te emlegetsz.
Én értem, hogy neked ez a véleményed, tiszteletbe is tartom, másoknak más, ezt is. Csak az bánt néha, ahogy egy-egy vélemény abszolút igazságknak álcázza magát.
  2007-12-08 14:37:21  |  Táltos Fojamat=Folyamat   2007-12-08 13:29:59  |  Táltos Üzenet Dobiaknak: Figyelem egy ideje a nyűglődásedet és méltastlankodásodat ezen a vendégoldalon s őszintén szólva nem is szívesen avatkozom bele, mert nem egetrengetően fontos.Csak azért írok, mert úgy gondolom, hogy sokkal több pártolója van a színház mostani programjának, mint amennyien a hangukat hallatják. Én is régi színházbajáró ember vagyok (nem csak Komáromban), s nekem igenis tetszik a színház mostani, méga alakuló fejlődési fojamata. Tudomásul kellene vennetek, hogy nem csak Ti vagytok, és a hozzád hasonlóan gondolkodók az egyedüli színházszerető nézők, s ebből kifolyólag a színháziak talán úgy gondolják, hogy nem csak a Ti általatok szeretett előadásokat és színészeket kellene játszani és játszatni. Ezenkívül úgy gondolom, hogy elég eredményesen próbálkoznak a többféleséggel. Szerintem az igényesebb nézők pont ezt nem nézik túlságosan jó szemmel-megvallom velem együtt. Most akkor kezdjem el én is zsarolni a vezetést, hogy játszanak csak nekem tetsző előadásokat, mert ha nem akkor nem veszek bérletet és nem megyzek színházba, mint ahogyan azt állítólag mostanában a magukat hűségesnek mondott nézők teszik? Azt látom, hogy kevés emberben van tolerancia manapság, s ez a színházon is érzékelhető. Divat lett lázadni, kikérni dolgokat s számonkérni. Lehet, hogy ha ezt korábban teszik meg azok akik akkor kussoltak amikor aszínház valóban mélypontokkal érintkezett, és sem az akkori vezetés, sem pedig a rengeteg áldozatot hozott és mártírhalált halt idősebb színészek esetleg ezt megtették volna, rég máshol tarthatna a színház. Én elég sok színházat láttam már és látok mostanában is. A Jókai egyiktől sem teljesít alacsonyabb művészi rangon. Sőt!!! A tisztelt nézők egy részét is elküldeném többször más színházak más előadásaira, mert az az érzésem, hogy a nagy többségének nincs összehasonlítási alapja, hanem csak kajabál, hogy ilyen meg olyan előadásokat szeretne. Sajnos ezek a nézők nem a legjobb színházon nevelkedtek. De annyi olyan rendezvény és előadás van ebben a városban ami nekik tetsző lehet, akkor miért akarnak a színházban is efféléket? Természetesen én nem akarok személyeskedni, olvasható itt az idősebb színészekről ilyen-olyan vélemény, én ebbe nem szállok bele. egy dolgot viszon vegyünk észre: Ők sem teljes mértékben makulátlanok, s még enyhén fogalmaztam. Emlékezzünk csak arra, mit csinaltak az előző igazgatóval. Mert nekik mindent lehet? Azt hiszem, nem egyszer túllőttek azon a bizonyos türelmi határon. Dráfi pedig az egyik családtagomnak anno elvette egy estéjét. Ki tehet meg bárhol, bármikor ilyet? Sajnos csak a komáromi Jókaiban. Szomorú. A sok jó színész pedig aki a hangját sem hallatja csinálja a dolgát, mert neki a színház a legfontosabb, csak nem biztos, hogy úton-útfélen kérkedik vele. Tessék őket engedni dolgozni, s tessék őket engedni szakmai sikereket is elérni, hisz Nekik ez a legfontosabb, nem pedig a hakni. Jó lenne, ha végre elkezdenénk újra becsülmi és szeretni ezt a színházat, mert ráfér és megérdemli. Nem pedig jajgatni fölötte és magyarázni, hogy milyen jó volt akkor, amikor Ludvik Svoboda képe lógott a falon.  2007-12-07 21:38:23  |  dobiak Üzenet yoricknak: A hangodban dühöt érzek, és akkor én már ki is szállok ebből az egészből. Jópofa vagy: ami nem tetszik, arra elegánsan közlöd, hogy nem ide való meg hogy nem vagy hajlandó magyarázni bizonyos dolgokat. Hát ezt nevezem kulturált vitatkozásnak, nézetek egyeztetésének. Így aztán lehet valakivel beszélgetni. Ettől függetlenül egyet értek veled abban, hogy Győzike meg Pákó a király, ez valóban nagyon szomorú. De vagyunk azért még páran. Ami az ötletek megvalósítását illeti, nézetem szerint ez a ti munkátok, nem? A jobb-rosszabb ötletek megvalósítása és egy olyan műsorpolitika, amely megpróbál valamennyi nézőnek megfelelni. Ez nem bökkenő, ez feladat. Kihívás. Én a magam részéről élvezném az érvelést, a nézetek egyeztetését és a közös nevező keresését, de ha ti minden felvetésemet személyes sértésnek vesztek és csak ledörgetni tudtok, akkor abba is hagyhatjuk. Tulajdonképpen erről szól a dumám: mindenki el van halva a nagy megelégedettségtől és ha valaki mer ellenszegülni, az kap az orrára. Értelmes vita helyett lebarmoltok. Akkor hagyjuk az egészet. amúgy én még mindig boldogan levelezgetek bárkivel, aki SZÍVESEN beszélget velem. De ha nincs itt olyan ember, akkor ne válaszoljatok és akkor én is elhallgatok és akkor mindenki boldog lehet.
  2007-12-07 21:22:39  |  dobiak Nos, Pityergő, el kell oszlassak egy félreértést: én nem sírom vissza azt, ami elmúlt. Nem tagadom, sajnálom a régi Priort, meg a lángosost is, és nem morognék, ha most fél órát kellene sorban állnom egy rohadt lángosért, mert az élmény feledtetné a sorbanállás mérgét... de nem erről van szó, hanem arról, hogy azt a nézetemet próbálom kifejteni (és nem azt akarom hangsúlyozni, hogy nekem van igazam, csak mondom a véleményem), hogy egy színháznak igenis ennél jobban ki kell szolgálnia a közönséget. Lehet itt mindenféle szimbólumra meg modern szemléletre hivatkozni, lehet engem maradinak mondani, de nem erről beszélek, hanem arról, hogy féltem a színházat. Azt a színházat, ami a mi büszkeségünk, életünk része és messziről jött vendégeinknek elsőként említjük, amikor dicsekedni akarunk szűkebb pátriánk kincseivel. Nem sírom vissza Holocsyt, Csödit, Tóth Laci bácsit, Rozsárt, Udvardy Annát, bár nekem nagyon hiányoznak. A szívemben tört forgattak, amikor most azt a "dekorációt" megnézegettem az előadás előtt. Csak azt akarom mondani, hogy nem mindenben értek egyet a műsorválasztással és a bizonyos rendezők alkalmasint agyamentnek tűnő ötleteivel, amelyek nézetem szerint nélkülözhetőek lennének. Összefoglalva: nem visszasírok, hanem kérek. Kérem, hogy egy kicsit népbarátibb műsorpolitika legyen. Ennyi . És semmi több. És az önteltség helyett az alázat sokkal hasznosabb hozzáállás. Mert bemondani a híradóba, hogy mi most a Karamazovot játsszuk és nagyon jók vagyunk, és szuperek vagyunk, hát ez nem vall szerénységre, az meg nem baj, ha néha van. Kedves Pityergő, a férfiasságod, ha elszállt, hát mit tegyünk, mindannyian ide jutunk, neked már ezen nem kell idegeskedned... Antal Imrét sajnálom, sajnos elitta az eszét. De azt, hogy Dráfi Mátyásnak nincs jelleme, azt az ő nevében is visssza kell utasítanom. Akkor ezek szerint nem ismered őt eléggé.   2007-12-07 15:37:13  |  Pityergő Kedves Dobiak és kedves VISSZASÍRÓK! Én az üveges tejet, a bambit, a Dubcek kiflit, a vas három koronást, az olcsó sört,a Balatont, a Priort, a mellette volt lángosost, a trapper farmert, a Wartburgot, Magda Vásáryovát fénykorában, Dráfi Mátyás jellemét (ha volt egyáltalán olyan), Latabár Kálmánt, Antal Imrét meg a férfiasságomat sírom vissza. De minek? 
|<   <<   378 / 389    >>   >|
Copyright © 2006 - 2018 Komáromi Jókai Színház
 
webdesign: JMK media & productions, s.r.o.