Ez a weboldal sütiket (cookies) használ. A böngésző beállítasainál ezt kikapcsolhatja. Pri používaní tejto stránky dochádza k spracovaniu cookies. Spracovaniu zabránite zmenou nastavenia v internetovom prehliadači. Megértettem / Rozumiem
Ajándékozza a színháznak adója 2 %-át! Az 595/2003 számú adótörvény lehetőséget ad arra, hogy Önök is élhessenek azzal a jogukkal, hogy éves befizetett adójuk 2%-ával a Jókai Alapítványon keresztül a Komáromi Jókai Színház fennmaradását és működését támogassák.
Ajándékozza a színháznak adója 2 %-át! Az 595/2003 számú adótörvény lehetőséget ad arra, hogy Önök is élhessenek azzal a jogukkal, hogy éves befizetett adójuk 2%-ával a Jókai Alapítványon keresztül a Komáromi Jókai Színház fennmaradását és működését támogassák.
Életének nyolcvanharmadik évében, szeptember huszonnyolcadikán vasárnap reggel elhunyt Tarics János színész, rendező. 1953-tól volt a komáromi Magyar Területi Színház tagja. Kezdetben mint színész, majd mint rendező működött. 1962 augusztusától októberéig Munk Istvánnal és Konrád Józseffel tagja volt a színházvezetéssel Fellegi után megbízott kollektívának. 1962 októberétől 1963 márciusáig Konrád Józseffel igazgatták a Magyar Területi Színházat. Főbb szerepei Káplán (Bródy Sándor: A tanítónő), Wurm (Schiller: Ármány és szerelem). Fontosabb rendezései: Dobozy Imre: Szélvihar (bemutató: 1959. január 29.), Peter Bejach: A lehetetlen nő (premier: 1960. január 8.), Rudolf Trinner: Nem angyal a feleségem (bemutató: 1968. április 16.).
„1953 áprilisától 1985-ig voltam a színháznál. Gyakorlatilag szinte mindent csináltam ezalatt az időszak alatt. Kulisszásként kezdtem, azután ügyelőként folytattam, színész is, rendező is voltam, majd zenei vezető, és amikor Fellegit eltávolították, ideiglenesen kilenc hónapig megbízott igazgatói csapatként működtünk együtt Munk Istvánnal és Konrád Józseffel. Aztán úgy fejeztem be, mint gyártásvezető, s nyugdíjasként visszajártam bakternek” – vallotta Tarics János a Komáromi Jókai Színház 55. évfordulója alkalmából megjelent ünnepi kiadványban.
Az ügyelést és a zenei vezetést szerette a legjobban. Saját szavait idézve: mindig a muzsika bolondja volt. Ügyelőként is jól érezte magát. Még ügyelői példánya sem volt, minden előadást a fejében hordott. „A színházi szerelmünk is az ügyelői pultnál kezdődött. Margitkám (Lőrincz Margit, a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagja, a szerk. megj.) kicsit hamarabb érkezett a jelenésére, és elkezdett beszélgetni a színfalak mögött, és hát le kellett zavarnom a színpadról, mert színész létére hangosan csevegett. Hát így kezdődött…” – áll még az ünnepi kiadványban.
Tarics János november 16-án lett volna nyolcvanhárom éves. Temetéséről később gondoskodnak.