Ranyevszkaja összetett figura
2011.03.31. Bandor Évával a Cseresznyéskertől

Április 15-én, pénteken, este hét órakor mutatja be a Komáromi Jókai Színház Anton Pavlovics Csehov: Cseresznyéskert című szomorú komédiáját. Egy létező világ fájdalmas szétesését, humoros felhangokkal és szituációkkal. Ranyevszkaja szerepében Bandor Éva Jászai Mari-díjas színművésznő látható, akit szerepéről, Martin Huba rendezőről, az előadással kapcsolatos érzéseiről faggattunk.

– Az, hogy Ranyevszkaja legyél, már korábban is felmerült. Ha jól tudom, annak idején Verebes István akarta rád osztani a szerepet a Komáromi Jókai Színházban. Mi lehet ennek az oka?
– Ez elsősorban rendezői elképzeléstől függ. Mit gondol az adott darabról. Aztán adott egy társulat, különböző karakterekkel… Innen indul…
– Verebes említette ezt neked?
– Igen, egyszer a büfében ültünk, amikor azt mondta, hogy szeretné megrendezni a Cseresznyéskertet, és én lennék Ranyevszkaja. Mi már több alkalommal dolgoztunk együtt, és szerettük egymás társaságát.
– Hogyan rendez Martin Huba? Milyen kapaszkodókat ad a színészeknek? Mennyiben hasonlít ez a próbafolyamat a Három nővér próbafolyamatához?
– Most, hogy egyre inkább a próbafolyamat sűrűjében vagyunk, azt gondolom, egyáltalán nem hasonlít, bár nehéz elvonatkoztatni, mert nagyon rövid idő telt el a Három nővér és a Cseresznyéskert között. Meghatározó élmény mindkettő, a rendező is ugyanaz a személy. Ahogy az írott negyedik felvonás vége felé járunk, egy alapos elemzés után már látom, hogy teljesen más világ tárul majd a néző elé, mint a Három nővérben… Ranyevszkajaként másképp kezd működni a gondolkodásmódom, mint Másaként működött. Most, a Cseresznyéskert próbafolyamatában is rendkívül tüzetesen kielemeztük a szöveget. Martin Huba ezen kívül a térben is elemez. Nem az van, hogy gyere be hátulról, menj el a zongoráig, ülj le, sírjál, állj fel, és menj ki. Persze, léteznek közlekedési szabályok a színpadon, de Huba mindig hangulattal küldi színpadra a színészt. Erről a hangulatról előtte sokat beszélünk és kielemezzük. Így pontos kapaszkodókat kapunk. Lassan természetessé válik a létezésünk a térben.
– Szomorú komédia a Cseresznyéskert a rendező megfogalmazása szerint.
– Meg az író szerint is. Mi is sokat nevetünk a próbák alatt. Remélhetőleg ezt a közönség is érzékelni fogja. Nagyon érzékeny, lebbenékeny humor ez!
– Martin Huba azt mondta az olvasópróbán, hogy ebben a darabban minden szereplőnek története van. Mi Ranyevszkaja története?
– Összetett figura ez a nő. Két és fél hét van a premierig, közben biztosan alakul még. Ranyevszkaja egy sérült nő, aki elveszítette az egyik gyermekét, szerelmes volt, elhagyták, Párizsba ment boldogulást keresni egy másik férfi oldalán, akit nagyon szeret, és aki elhagyja. Visszajön olyan omladozó falak közé, amiket már szinte semmi sem tart össze, majd összeomlik az egész, mint a kártyavár. A három év Párizsban olyan szinten kikészíti őt, hogy a lánya utazik el érte, hogy visszahozza onnan. Ánya azután elmeséli, hol és milyen körülmények között találta meg az anyját. Nagyon mélyre zuhan! Nem képes felfogni a praktikus megoldást, kivágatni a cseresznyefákat, eladni a birtokot…. A testvérével, Gajevval, akit nagy örömömre Mokos Attila alakít, teljesen másképp gondolkodnak, mint Lopahin, akit a gazdagság és a pénz motivál! Két világ van itt egymással szembe állítva… Végül a praktikusság szabályai szerint élő Lopahin lesz életképes.
– A darab témája, hogy „elvesztek valamit, amit nagyon szerettem” mennyire foglalkoztat? Martin Huba az előbb emlegetett olvasópróbán azt mondta, egyebek mellett ez vezérelte őt, hogy másodszor is megrendezze a darabot. A szülőházából hozta az ablakokat, az ajtót.
– Ezt jelképként használja, és valóban mélyen érintett ebben a problémában, hiszen a szeme előtt szedik szét a volt családi házukat. Ezt említette is a minap a próbán. Személyesen érintve vagyok a témában, ahogy a nézők legalább kilencven százaléka személyesen érintett lesz. Mert mindannyian elveszítettünk valamit, ami számunkra fontos volt. Ha csak a gyermekkoromra gondolok… Nálunk az udvarban is volt egy hatalmas, negyven-ötven éves diófa. Amikor eladtuk a házat, az volt az első, hogy kivágták azt a fát. Ha arra járok, mindig megállok egy pillanatra, megakad a szemem a volt házunkon. Amikor azután találkozom egy ilyen darabbal, mint a Cseresznyéskert, az a helyzet, hogy van miből építkeznem.
– Néhány héttel a bemutató előtt hol tartasz? Hány százalékra van készen Ranyevszkaja?
– Pillanatnyilag negyven százalékra, és a maradék hatvan százalék még nagyon messze van.
– Ennyire kéreti magát a szerep?
– Ez olyan nagyléptékű szerep, hogy szükségem van rá, hogy többször vegyük át a két részt, és ráérezzek a hangulataira, az apró rezdüléseire. Nehéz jelenetei, hirtelen kiborulásai és éles váltásai vannak Ranyevszkajának. Ahhoz, hogy a kör összezáruljon szükséges, hogy folyamatában próbáljuk az előadást; menjünk, menjünk, azután egyszer csak ráérzek, és majd meglátjuk, mikor lesz kész a száz százalék.

Bárány János Fotógaléria