Jön a Kölcsönlakás!
2010.09.21. Öt estén át a Budapesti József Attila Színház társulata szórakoztatja a Komáromi Jókai Színház közönségét. Ray Cooney – John Chapman: Kölcsönlakás című bohózata a 2010/2011-es évadra szóló felnőtt bérlet nyitóelőadása, melyet szeptember 24-én, pénteken 19.00 órakor (Premier bérlet), 25-én szombaton 19.00 órakor (Jókai bérlet), október 2-án, szombaton (Csokonai bérlet), október 3-án, vasárnap 15.00 órakor (Lehár bérlet) és 19.00 órakor (Madách bérlet) tekinthetnek meg nézőink. Az előadást Méhes László (Primadonnák, A régi nyár) rendezte. A produkció egyik szereplőjével beszélgettünk.

Philip Markham – Besenczi Árpád Jászai Mari-díjas

– Idén februártól a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatója. Hogyan telnek mostanában a napjai?
– Állandóan úton vagyok, hiszen Budapesten, a József Attila Színházban tovább játszom mind a hat szerepemet. A saját színházamban próbálok majd két új darabban. Az egyik a Minden jót, Elling című kortárs norvég darab, illetve Egressy Zoltán Portugáljában Csipesz szerepét. Közben Pécsett volt premierem, az Oscar, ami most, ősszel a Pécsi Nemzeti Színházban megy tovább. Pécs – Budapest – Zalaegerszeg az állandó útvonalam.
– Nyáron pihent?
– Forgattam. Azután a Házasságlevél című darabbal, melynek rendezője és főszereplője vagyok, jártuk az országot, és A helység kalapácsa című önnálló estemmel vándoroltam vidéken.
– A Kölcsönlakás című bohózatban öné a kölcsön adott lakás, vagyis Philip Markhamé, akit alakít.
– Ray Cooney magának írta ezt a szerepet. Sokszor ment, és voltunk vendégszerepelni is vele sok helyen. Többen szeretnék kölcsönkérni a lakásomat aznap estére, ebből születik a bonyodalom. Bertalan Ágnes alakítja a feleségemet. Nagyon jó vele játszani, de mind a kilenc embert nagyon szeretem, akik benne vannak az előadásban.
– Milyen érzésekkel indul Komáromba, a Jókai Színházba?
– A nyáron Erdélyben nyaraltam egy baráti társasággal. Szívügyem a határon túli magyarság. Otthonról ilyen neveltetést hoztam. Pécsi vagyok. Ha annak idején vastagabb az a bizonyos ceruza, akkor én is Horvátországban születtem volna. Nagyon örülök neki, és nagyon követendőnek tartom, hogy tudunk menni magyarok lakta területekre, az elszakadt országrészekbe játszani. A pécsi színházzal Kolozsvárott, a József Attila Színházzal Marosvásárhelyen vendégszerepeltem, A helység kalapácsa is többször volt már Erdélyben. Felvidéken akkor jártam legutóbb, amikor szegény Kaszás Attila szobrát avattuk. Figyelemmel kísérem a határon túli magyar színházak életét. Színházigazgatóként azon leszek, hogy a zalaegerszegi színház is kilépjen majd a határon túli porondra.