Az 1920-as évek Chicagójában üvölt a jazz, harsog a konferanszié, és szaporodnak a hidegvérű gyilkosok. Roxie Hart, a kóristalány a rivaldafényre vágyik: arról ábrándozik, hogy egy napon ő is a revüsztár, Velma Kelly nyomába léphet. Ez hamar sikerül is neki, ugyanis amikor Velma kettős gyilkosság miatt börtönbe kerül, Roxie is ott találja magát, szintén gyilkosság miatt: Velma a férjét és annak szeretőjét, Roxie pedig a hűtlen szeretőjét teszi el láb alól, ahogy az már a húszas évek Chicagójában szokás.

A híres sztárügyvéd, Billy Flynn Velma után Roxie esetét is elvállalja: most Roxie ügyéből kreál szenzációt. Így a lány végül eléri, amit akart: sztár lesz, az újságok szalagcímei csak vele foglalkoznak, Velma nem kis bosszúságára. A lányok, miközben ellenfelekké válnak, hamar rájönnek arra, hogy csak addig szerepelhetnek az újságok címlapján, míg valaki egy véresebb (és az újdonság erejével ható) gyilkosságot el nem követ.
Flynn a szokásos jogi csűrésekkel-csavarásokkal mindkettőjükről lemossa a sarat: győz az igazságtalanság! A két kis táncosnő szövetkezik, és közös karriert futnak be, az akasztófára pedig a Morton mama által vezetett női börtön férjgyilkos lakói közül az egyetlen ártatlan kerül: a cigány asszony, Hunyák Katalin, aki csak annyit tud angolul: "nem bűnös..."
Ebben a világban a legfontosabb érték a bármi áron való érvényesülés, akár a gyilkosság eszközével is. Csalás, árulás, korrupció. A kétségbeesett nők lélekrajza és a gyilkosságok ironikus krónikája egybeötvöződik a ragtime-ok és blues-ok harmóniájával, és kétséget kizáróan elkápráztatja nézőit.
Fred Ebb, John Kander, a musical történetének egyik legsikeresebb szerzőpárosa a hatvanas évek óta dolgozik együtt. Első közös dalaikat egy ismeretlen énekes-színésznő, bizonyos Barbara Streisand énekelte lemezre, első közös musicaljük főszerepét pedig Liza Minelli játszotta 1965-ben.
Az a musical hamar feledésbe merült, ám egy évvel később már a szerzőpáros nevétől volt hangos a világ: Kabaré című musicaljük megdöbbentő újszerűségével robbant be a "zenés-táncos" műfajba. A darabból 1972-ben Bob Fosse forgatott filmet Liza Minellivel, ami még a színpadi változatnál is nagyobb siker volt, és kilenc Oscart gyűjtöttek be érte az alkotók.
A szerzőpáros legismertebb slágere a "New York, New York", ami ma már jazzstandardnak számít (eredetileg Martin Scorsese azonos című filmjéhez írták).
A Kabaré mellett a Chicago a legismertebb és legtöbbet játszott darabjuk, amelyet 1975-ben mutattak be a Broadway-n Bob Fosse rendezésében és koreográfiájával. A "MINDEN TÖRVÉNY KIJÁTSZHATÓ" , A "MINDENKI MEGVÁSÁROLHATÓ" ÉS A "LEGFŐBB IGAZSÁG, HOGY MINDENKI HAZUDIK" CINIZMUSA MÖGÖTT OTT FESZÜL A HATALMAS ÉLETERŐ, SIKERVÁGY, AMELY MINDMÁIG ÉLTETI AZ "AMERIKAI ÁLMOT" , OTT VAN A TEHETSÉG, A KÜZDENI TUDÁS, AMI NAGGYÁ TETTE EZT AZ ORSZÁGOT.