A színhely: Ibusár megállóhely. Kisváros valahol az Isten háta mögött, ahová - s ahonnan csak néhanap érkeznek s indulnak vonatok. A pénztár fülkében ott ül Sárbogárdi Jolán, menetjegykiadó s egy másik életről álmodik. Operettet, sőt operetteket ír. Műveivel, s figyelmet esdeklő leveleivel halmozza el az Operettszínházat s a Magyar Boldogot, de csak nem jön válasz, vagy ha jön, "nyelvi szempontú bajokra" hivatkozva elutasítják alkotásait. Szerelme a muzsikus kalauz, Kleisermann Mihály is odébbállt, Püspökladányba költözött. Így nem marad más, mint visszaverni, Vargányai Guszti, állomásfőnök alkoholmámoros ostromait, s az operett rózsaszínű álomvilága…
Mígnem egy "harisnyaszomorú, ám végzetes őszi nap" éjszakáján Sárbogárdi Jolán föllázad, mert egyszer az életében szabad akar lenni, és súlyos függelemsértés keretében előadja "éjeinek harapdált gyümölcsét" az általa írt operettet. Az ibusári szürke valóság és a habos-tüllös vágyvilág reménytelenül összegabalyodik: megelevenednek a képzelet huszárai, Amália hercegkisasszony és Bajkhállóy Richárd huszárkapitány, mindenki boldog és dalra fakad (Darvas Ferenc slágerei)…